A Budai Várban a Magyar Nemzeti Galéria előtt egy ráccsal elkerített restauráló műhelyben pihen Donáth Gyula Turul-madara. A vár boszorkánya című otthoni játékunk érinti ezt a szobrot, és ott is említjük, hogy a szobrász jó kedélyű, folyamatosan tréfálkozó fickó volt. Nekrológjában így írtak róla: „Folyton tréfákon járt az esze és fura magyarságú kiszólásairól a hírlapok révén ismerte az egész ország. Pedig voltak komoly, sőt komor pillanatai is, és műtermének magányában egészen más ember volt, és mélységes komoly hangulatokat tudott a fehér kőből elővarázsolni.”
Történetünk Ferencz József uralkodása alatt játszódik és főszereplője egy tréfa, melyben Donáth barátai kieszeltek egy viccet, ami igencsak érdekes fordulatot vett.
A szobrász egy napon a királyi kabinetirodától kapott sürgönyt:
„Donáth Gyula szobrászművészt Lendvay utcai műtermében őfelsége meglátogatni óhajtja.
aláírás: gróf Paar táborszernagy főhadsegéd”
Donáth persze halálosan komolyan vette a sürgönyt, és azonnal intézkedni kezdett. Nagytakarítást rendezett a műtermében, üdvözlőbeszédet tanult, a látogatás napjára detektíveket és rendőröket kért a műterem környékére. Értesítette a polgármestert, hogy őfelsége látogatást tesz nála. A városházán megsürgette az utcában lévő építkezés elkészülését, mely csodával határos módon el is készült 48 óra alatt.
Új „ferencjózsefet” varratott magának, vagyis a királyról elnevezett kényelmes szalonkabátot.
A látogatás napján díszegyenruhás rendőrök sorfala szállta meg a Lendvay-utcai műtermet és környékét. Sok detektívet vezényeltek ki, és díszmagyarban Budapest akkori polgármestere is megjelent, aki le és fel sétálva a műteremben várta őfelségét.
Donáth cilinderrel a fején, új ferencjózsefben feszítve ünnepélyes hangulatban várta a felséges vendéget. De múltak a percek, a negyedórák, egy óra is elszállt és a pontosságáról híres katonakirály csak nem jött. Egy óra múlva azonban feltűnt egy rozoga konflis, melyben három, feketébe öltözött férfi utazott, gyászfátyollal a cilinderjükön. Donáth barátai voltak, akik őszinte részvétüket jöttek kifejezni a királyi látogatás váratlan elmaradása miatt.
Persze ők voltak az értelmi szerzők, és valójában mulatni jöttek a tréfa áldozatául esett pályatársukon.
Zala György szobrász szavai szerint, aki a történetet az 1930-as években elmesélte „ a három cilinderes szaktárs bizonyára csak azért úszta meg egy lavór hidegvízzel, mert Donáth Gyula, — bármily izmos legény is volt — egy fürdőkádat mégsem vághatott volna utánuk.”
A legenda szerint, amikor Ferencz Józsefnek a fülébe jutott a történet annyira megsajnálta a kiváló szobrászművészt, hogy néhány nappal később tényleg meglátogatta őt műtermében.
Uj Magyarság, 1938. április és Magyar Hirlap, 1932. november
