Részlet egy 1882-es újságból:
„Dorozsmaváros lakosságát két nap óta rejtélyes bűneset tartja izgalomban, a határ egyik legelőjén Kádár Német Illés dorozsmai gazdát végvonaglásban, a fűben fetrengve találták meg. A szerencsétlen ember csak fogait vicsorgatta, melyeken keresztül vastagon tajtékzott a hab. A hozzátartozók, a halállal küszködő embert beszállították a városba, hol másnap iszonyú kínok között meghalt
Az orvosi vizsgálat megejtetvén, az ottani orvos a külső jelekből mérgezési tüneteket észlelt, miről nem késett megtenni jelentését a szegedi kir. ügyészségnél. A lakosság körében az a hír van elterjedve, hogy Kádár Németh Illés a kuruzslás áldozata. Gyógykezeltetése végett orvoshoz menni röstellt, hanem egy dorozsmai javasasszonnyal kuruzsoltatta magát s az ettől kapott „drága szer“ ölte volna meg Egyiptomból.”
A javasasszonyt tehát perbe fogták, és annak lánya keresett meg, aki biztos volt benne, hogy nem történhetett meg, hogy az édesanyja halálos mérget ad gyógyszer helyett. A javasasszony felesküdött a Földanyának, hogy védi az Életet, és nagyon gondosan járt el minden esetben. Ráadásul csak gyógynövényeket használt, melyek nem mérgezőek.
El is mentem a javasasszony kunyhójába, és valóban nem találtam mérget, csak ökörfarkkórót, lándzsás útifüvet, rókagombát és más természetes gyógyító növényeket.
De akkor hogy került méreg Kádár Illés szervezetébe? Miután kicsit kutakodtam, kiderült, hogy a gazda földjét meg akarta venni egy szegedi iparmágnás, hogy azon valami gyárat építsen, mert a gazdaság ideális helyen feküdt vállalkozásának véghezviteléhez. Kádár azonban nem adta a földjét, ami már hat generáció óta a családja birtoka. Felesége eközben városi, úriasabb életre vágyott, és összeszövetkezett az iparmágnással, és belecsempészte a mérget férje ebédjébe.
Aztán arra is volt gondja, hogy a rendőrség figyelmét felhívja a javasasszonyra. Ravasz egy nőszemély volt, de rajtam ne fogott ki. A bűnösöket elfogták, a javasasszony pedig másik vidékre költözött, mert bizalma megrendült a dorozsmaiakban.
Forrás: Pesti Hírlap, 1882. szeptember, 269. szám
