Egy utcai járókelő, aki kora hajnalban a londoni Chelsea úton haladt át, egy előkelő villa belsejéből kétségbeesett segélykiáltásokat hallott. A villa erkélyén egy fiatal nőt pillantott meg, aki revolvert tartott a kezében és kétségbeesetten sikoltozott, kiáltozott, hogy gyilkosság történt és azonnal értesítsék a rendőrséget. Ahogy a rendőrök behatoltak az épületbe, a villa szalonjában borzalmas látvány tárult szemeik elé. A szőnyegen, hatalmas vértócsában, valami gúnyos fintorba merevült, rémületes arcvonásokkal,
holtan hevert a villa tulajdonosa, Charles Ray nagykereskedő.
A detektív megállapította, hogy a gyilkos négy revolverlövéssel ölte meg áldozatát. A szalon díszes vitrinje, amelyben a családi ékszereket őrizték, szét volt zúzva, ezért kegyetlen rablógyilkosságnak tűnt az eset.
Ray nagykereskedő házvezetőnője azonban felkeresett, hogy ő úgy érzi, nem ez történt, és nyomozzak az ügyben. Gyanúját arra alapozza, hogy minden este a konyhában arról a polcról, ahol a söröket tartják, leesik a földre egy palack. A haláleset óta minden este, nagyjából abban az időpontban, amikor a gyilkosság történt. Nem hagyja nyugodni az eset, és mivel hisz a szellemekben – ettől máris a szívembe zártam – biztosra veszi, hogy az ura akar neki üzenni a túlvilágról. A sörökről az is eszébe jutott, hogy az eset előtt pár nappal látott a polcon két furcsa címkéjű sört, ami azóta eltűnt és a szemetesben sem lelte az üres üveget.
A barátnő vallomása
A sikoltozó nő nem a kereskedő felesége, hanem a szeretője volt. Amikor kikérdeztem, így nyilatkozott az esetről: A hálószobában aludtak mind a ketten, amikor a villa szalonjából hallatszó gyanús zörejre lettek figyelmessé. Mivel a személyzetet még este elküldték a villából, a nagykereskedő maga ment le, hogy utánanézzen a zaj okának. Pár perc múlva a leány dulakodás zaját, majd revolverlövések dörejét hallotta a szalon felől. Lefutott és megpillantotta a gyilkost, aki éppen a vitrin ékszerkincseit szedte ki. Az íróasztalon hevert a revolver, azt felkapta és ráfogta a gyilkosra. Mielőtt azonban elsüthette volna, az kiugrott az ajtón és elmenekült. Ekkor szaladt az erkélyre, és kezdett el segítségért kiáltozni, így fedezték fel a gyilkosságot.
Javaslatomra, mivel a Scotland Yard bízott a megérzéseimben, boncolást rendeltek el, és az megállapította, hogy a revolveres gyilkosságot megelőzően
a nagykereskedőt kéksavval megmérgezték.
A vegyi vizsgálat pontosan kimutatta a méreg nyomait a gyomorban.
Elkezdtem nyomozni, hogy a gyilkosság éjszakáján volt-e sör a házban vagy sem. Eleinte a legkisebb adat sem akadt erre vonatkozóan, később azonban kiderült, hogy a szerelmi találkozót megelőző délutánon a nagykereskedő szobalánya két üveg speciális gyógysört hozott a villába. A két üveg sört — mint a további nyomozás kiderítette, — a nagykereskedő felesége küldte a szobalánnyal a villába.
Később, a bírósági tárgyaláson aztán a feleség megtört, mert állítása szerint éjszaka valami nem hagyja aludni, és beismerő vallomást tett. Tudott a férje hűtlenségéről, tudott a légyottról is, és elhatározta, hogy férjét és annak szeretőjét megöli. Ezért csempészte a villába a két üveg sört, amelyet kéksavval vegyített.
Aznapra egy másik beismerő vallomás is jutott,
úgy látszik Ray szelleme a barátnőt sem kímélte éjszakánként. Kiderült, hogy a szerető is elhatározta, hogy megöli a férfit a családi ékszerekért.
A két gyilkos terv végrehajtási időpontja pedig véletlenül egybeesett, és így lett Ray a két asszony közös áldozata.
Az asszonyokat a börtönben már nem kínozta tovább a férj szelleme, és én is új ügy után nézhettem.
Forrás: A Magyar Detektív, 1928., 20 szám
